Az öngyilkos gondolatok megállíthatók!

Az öngyilkosság nem pillanatnyi döntés eredménye. Legtöbbször napokig vagy hetekig tartó folyamat eredménye. Először csak a sok negatív érzés hatalmasodik el a krízisben lévőn. Reménytelenség, kilátástalanság, kétségbeesés. Gondolatok, hogy nincs értelme az életnek így, hogy nem bírja már tovább. Aztán gondolatok, hogy milyen lehet meghalni. Elképzeli a saját temetését, hogy milyen volna, ha ő már nem lenne. Aztán gondolkodni kezd, milyen öngyilkossági módszerek vannak. Látja magát ezekben az öngyilkos helyzetekben. Fontolgatja, melyik milyen lenne. Készül lezárni. Búcsúzkodik. Levelet ír a szeretteinek, elajándékozza fontos tárgyait, mert neki már úgysem kell. Csak ebben látja a kiutat, beszűkültek a gondolatai, haragszik magára, amiért nehéz élethelyzetbe került. Olyanért is magát okolja, amiről nem is tehet. Döntést hoz. Tervet készít arra vonatkozóan, hogyan öli meg magát. Lehet, hogy ettől kicsit megkönnyebbül, hiszen hamarosan vége lesz. Aztán megteszi. 

 

Nem kell, hogy a folyamat így érjen véget!

Az öngyilkosság megelőzhető! Sok lehetőség van, amikor be lehet avatkozni. Mikor, hogyan? Először is, amikor valaki krízisbe kerül, történik valami, amitől kizökken az egyensúlyi állapotából: veszteség, tragédia. Ez lehet haláleset, szakítás, iskolai vagy munkahelyi kudarc, csalódás. Ilyenkor a család, a barátok, osztálytársak/munkatársak tudnak erről a krízishelyzetről. Ilyenkor fontos, hogy elfogadóan, támogatóan, segítő szándékkal közeledjenek a számukra fontos személy felé. Beszéltessék a történtekről, akár ezredszer is hadd mondja el, ez segít neki. Kérdezzék az érzéseiről. Ha kimondhatja, hogy reményvesztett, ha sírhat, és van valaki, aki megértően mellé áll, talán el sem jut az öngyilkos gondolatokig. Sokszor az, aki krízisben van, nehezen fejezi ki magát, elzárkózik. Türelmesnek kell lenni vele, és biztosítani arról újra és újra, hogy számíthat ránk, hogy mellette állunk. Ha már eljutott az öngyilkos gondolatokig, bátran kérdezzünk rá: "gondolt-e arra, hogy megöli magát?" - az, hogy erről nyíltan lehet beszélni, önmagában is feszültségoldó hatású. Mondassuk el vele, mire gondol ilyenkor. Segítsük, hogy ki tudjon mindent mondani, ami benne van. Ne ijedjünk meg attól, amit hallunk, hiszen azzal, hogy beszélhet róla, már valószínűleg megmentettük. Lehet, hogy nem konkrétan fogja említeni az öngyilkosságot, hanem olyanokat mond, hogy "jó lenne egy hosszú utazás, itt hagyni mindent" vagy "végigaludni ezt az egészet", vagy éppen más metaforát használ. A rákérdezéssel nem árthatunk, csak segíthetünk! Ha nagy a baj, és előrehaladott a folyamat (már van konkrét terv, beszerezte az öngyilkos eszközöket), akkor fontos nagyon figyelnünk. Szólni a családnak, mozgósítani a védő hálót, és vele lenni fizikailag is, és együttérzően mellé állni lelkileg is. Hogy érezze, nincs egyedül. Hogy legyen kibe kapaszkodni. Hogy visszatérjen a remény. Apró, rövidtávú célokat kitűzni: mit fog csinálni aznap, mi lesz a holnapi napirendje? Messzebb nem tud tervezni, csak a most van, és a következő pillanat. Megígértetni vele, hogy szól nekünk, ha újra öngyilkos gondolatai lesznek. Odaadni neki a lelkisegély telefonszámát, hogy telefonáljon, mielőtt kárt tesz magában. Ha rövid időn belül nem lesz jobban, pszichológushoz kísérhetjük. 

 

Figyeljünk a jelekre, legyünk a másik mellett!

Az öngyilkosságra készülők 80%-a jelzi öngyilkos szándékát. Vagy beszél róla konkrétan, vagy utalva rá, vagy pedig a tettei árulkodnak róla, mint a személyes tárgyak elajándékozása vagy a búcsúzás gesztusai. 

Minden jelzést komolyan kell venni, és bevonni a bajban lévő természetes védőhálóját, illetve serdülők esetében mindenképpen fontos felnőttnek szólni! 

Ha magadra ismertél az öngyilkossági gondolatok leírásában vagy vélhetően egy ismerősöd küzd ezzel, és segítenél neki, hívd a 137-00 ingyenes Ifjúsági Lelki Elsősegély hívószámot hétköznapokon 17-21 óra között. Az öngyilkosság megelőzhető!

Székely Zsuzsanna, szociális munkás

#krízis
#öngyilkosság
#segítség