Mire jó a lelkisegély?

A kezdetek

A telefonszolgálatok kialakulásának története az 1800-as évek végére nyúlik vissza, New York egyik szállodájában egy idős hölgy sürgősen lelkészt keresett, azonban a portás az éjszakai órákban egyetlen egyházközséget sem tudott elérni. Másnap reggel elsőként a baptista Harry Warren lelkésszel sikerült beszélnie, de a hölgy az éjszaka öngyilkosságot követett el szobájában. A történtek következményeképp Warren azt gondolta, hogy szükségeses egy olyan szolgálat létrehozása, ahová segítségért fordulhatnak a krízisben lévő embereknek. Megalapította a világ első lelkisegély szolgálatát.

 

Évtizedekkel később Londonban Chad Varah, indiai származású anglikán lelkész elindította a Szamaritánus mozgalmat (The Samaritans), ami a szigetországban kiinduló pontként szolgált a lelki elsősegély szolgálatoknak. Az alapítást az öngyilkosságok magas száma indokolta, London legnagyobb kerületében naponta három ember halt meg öngyilkosság következtében. Varah 1953. november 2-án a „The Times” című napilap hasábjain tette közzé: „Mielőtt kezet emelne önmagára, hívja a Madison House 9000 számot.” Parókiája telefonszámát adta meg, de személyesen is megkereshették a nehéz pillanatokat megélő londoni lakosok. Laikusok is részt vettek a munkában, a lelkésszel való találkozás előtti várakozás során önkéntesek fogadták a krízisben lévőket. Feladatuk az volt, hogy várakoztassák, és teával kínálják őket. Beszélgettek a segítségkérőkkel, akiknek sok esetben ez a törődés is elég volt, ennek következtében a lelkészi konzultáció előtt megkönnyebbülten távoztak. Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy a lelkisegély szolgálatokat képzésen átesett önkéntesek működtetik, akik nem feltétlenül segítő szakemberek főállásukat tekintve.

A lelkisegély szolgálatok megalakulása nyomán csökkent az öngyilkosságok száma.

Magyarországon csak az 1970-es években alapították meg az első telefonszolgálatokat.

 

Öngyilkosságok a számok tükrében

A WHO adatai szerint a világon minden 40. másodpercben valaki véget vet az életének. Az Eurostat felmérése szerint 2014-ben Európában 58.000 ember halt meg öngyilkosság következtében. A lakosság arányát tekintve Litvániában a legmagasabb az öngyilkosságok száma, százezer lakosra 32 befejezett öngyilkosság jut. Ezt követi Magyarország, Lettország és Szlovénia a százezer lakosra jutó 19 öngyilkossággal, mely halállal végződik. Bár a számok csökkenőben vannak, még mindig nagyon magas ez a szám az európai átlaghoz képest, mely 11 elkövetett öngyilkosság. Fontos tény, hogy a haláleseteken kívül kb. 15-30-szorosára becsülik azok számát, akik megpróbálnak öngyilkosságot elkövetni, de életben maradnak.

 

Hogyan segít a telefonszolgálat az öngyilkosság-megelőzésben?

Aki öngyilkosságra készül, nem meghalni akar, csak éppen akkor annyira beszűkült a gondolkodása, nem működnek az addigi problémemegoldó eszközei, hogy nem lát más kiutat. Mivel nem a halált akarja, így kapaszkodik, segítséget keres, ezt hívja a szakirodalom cry for helpnek. Mivel a krízisben lévő emberek kommunikációja is beszűkül, ezért ez a segélykiáltás nem mindig egyértelmű. Ha valaki felhívja a lelkisegély szolgálatot, olyan ügyelő veszi fel a telefont, aki a burkolt segélykiáltást is meghallja, a mondatok mögött elbújó öngyilkossági gondolatokat, amiket a társadalom tabuként kezel, a telefonban viszont nyíltan lehet róla beszélni, hogy minden más szorongató gondolatról is. Ezt segíti a szolgálatok alapelve, az anonimitás, hogy nem kell bemutatkozni, adatokat elárulni. Az, hogy a krízisben lévő ember az őt kínzó öngyilkossági gondolatairól, terveiről beszélhet, önmagában oldja a feszültségét, és kisebb eséllyel tesz kárt magában. A telefonbeszélgetés továbbá ad egy nagyon bizalmas kapcsolódást is egy másik emberhez, aki az életet képviseli, aki névtelenségében, önkéntes segítői szerepében a gondoskodást közvetíti. Ez a megértő, elfogadó hozzáállás nagy segítség a bajban lévőnek, oldhatja a magára hagyottság érzését, elősegítheti az életbe vetett hitét. Az öngyilkosságra készülővel folytatott beszélgetésnek mindig része a jövő megtervezése is. Mivel ebben a beszűkült állapotban nincs a hosszútávú jövőre vonatkozó elképzelés, így kis tervek születnek: mi történik, miután leteszik a telefont, mit fog tenni másnap. Az ügyelő próbálja feloldani ezt a beszűkült gondolkodást, és néhány kérdéssel talán közelebb tudja segíteni a hívót ahhoz, hogy észrevegyen olyan erőforrásokat, amiket segítségül hívhat, de eddig nem gondolt rá. Így egyetlen beszélgetés is képes lehet átsegíteni valakit, hogy éppen akkor az életet válassza.

Fiatalok és az öngyilkosság

Magyarországon a 25 év alattiak körében az öngyilkosság a vezető halálokok egyike, hetente két fiatal vet véget az életének. Akár már 8-9 éves kortól fennáll az öngyilkosság veszélye. A serdülőkor egy nehéz időszak, tele változásokkal, fontos döntésekkel, ami nagyon megterheli a korosztály tagjait, főként azért, mert ilyenkor még nem olyan fejlettek a problémamegoldó stratégiák, ugyanakkor a megoldandó helyzetek pedig igen nehezek. Ha az életkori természetes folyamatokhoz még más krízisek is hozzáadódnak, akkor krízismátrixba kerül a fiatal, és ekkor nagy a veszélye az öngyilkosságnak vagy más, destruktív megoldásnak, mint például a szenvedélybetegség.

Az Ifjúsági Lelki Elsősegély erre a korosztályra specializálódott, a hívásokat fogadó ügyelők képzésének része a serdülők megismerése, így érzékenyebbek a fiatalok problémáira. A telefonszolgálat csak akkor tud segíteni, ha a bajban lévők ismerik a segélyszámot: a 137-00 ingyen hívható hétköznapokon 17-21 óra között.

Székely Zsuzsanna

#öngyilkosság
#lelkisegély