Boldogságfokozó gyakorlatok I.

Még csak néhány évtizedes a lélektannak az az ága, amit pozitív pszichológiának neveznek. Ennek lényege, hogy nem a problémákra, lelki betegségekre összpontosít, hanem arra, hogy miként lehetnénk boldogabbak, hogyan élhetnénk teljesebb életet. Ennek az irányzatnak egyik képviselője Sonja Lyubomirsky, aki ajánl néhány boldogságfokozó gyakorlatot. Cikksorozatunkkal szeretnénk közelebb segíteni a boldogság eléréséhez.

 

1. A hála kifejezése:

Mire jó? Boldogabbak vagyunk, ha hálásak tudunk lenni, értékeljük azt, amink van. A hála kifejezése megerősíti az önbecsülésünket. Ilyenkor rádöbbenünk, mennyi mindent tettek értünk mások, vagy mennyi mindent értünk el mi magunk, ettől magabiztosabbak leszünk. A hála kifejezése megakadályozza, hogy hamar hozzászokjunk a jó dolgokhoz, hiszen minden pozitív történést tudatosítunk.

Gyakorlat: Fogj egy füzetet, és hetente egy adott napon írd le, hogy azon a héten miért voltál hálás, írj minden héten legalább 8-10 dolgot. Ezek lehetnek apróságok is, mint egy ölelés az anyukádtól, egy elmaradt matek doli, vagy nagyobb események, mint egy jó kirándulás, vagy egy nagy szívesség egy barátodtól. Csináld legalább három hónapig, és ha rosszul érzed magad, segíthet a füzet olvasgatása, hogy lásd, mennyi minden jó történt veled az utóbbi hetekben.

 

2. Az optimizmus gyakorlása

Mire jó? A világot tekinthetjük borzalmas és kegyetlen helynek, ugyanakkor csodálatosnak is. Mindkét dolog igaz. Mi csak választani tudunk, hogy melyik igazságot állítjuk saját életünk homlokterébe. Ahhoz, hogy optimistábbak legyünk, két dologra van szükségünk: akarnunk kell ezt a szemléletet elsajátítani, és gyakorolnunk kell.

 

Gyakorlat: Esténként gondold végig, milyen bosszúságok értek aznap. Ha ezeket felidézed, próbálj olyan szempontokat találni a megélt negatív eseményekhez, hogy „mire taníthat engem ez?” vagy „mi ennek a jó oldala?” vagy „milyen más lehetőségeket, ajtókat nyitott meg előttem az, hogy az adott dolog nem sikerült?”  Érdemes azt is számba venni, hogy „kialakult, fejlődött-e ennek hatására valamilyen készségem, képességem?” Például, ha nem vettek fel az egyetemre, az nagy kudarcélmény lehet, felfoghatod úgy, hogy nem sikerültek a céljaid. De nézheted úgyis, hogy „ez arra tanít, hogy keményebben kell dolgoznod, hogy elérd, amit akarsz, mondjuk nyelvvizsgáznod kell a plusz pontokért”. De eszedbe juthat az is, hogy „talán nem ez a szak volt a te utad, talán jobb is, ha megpróbálsz mást a pótfelvételin”.

 

3. A „lehető legjobb énünk naplója” gyakorlat

Mire jó? Ritkán gondolunk magunkra úgy, hogy jók vagyunk, sikeresek, elégedettek. Pedig pusztán a magunkról alkotott kép javítása is pozitív változásokat eredményezhet. Ha derűlátóan tekintünk a jövőbe, például biztosak vagyunk benne, hogy el fogjuk érni hosszú távú céljainkat, akkor nagy valószínűséggel meg is tesszük az elérésükhöz szükséges erőfeszítést. Emiatt az optimista gondolatok önbeteljesítő jóslatként működhetnek.

Gyakorlat: Vegyél egy füzetet, és egy héten át naponta húsz percet tölts azzal, hogy elképzeled, és leírod a lehető legjobb jövőt 1 év múlva, következő héten pedig a lehető legjobb jövőd 5 év múlva, majd a harmadik héten 10 év múlva. Képzeld el, hogy elérted a céljaidat, minden a lehető legjobban alakul, és minden olyan készséged, képességed megvan már, amit az adott cél eléréséhez ki kellett fejlesztened magadban. Írj a körülményeidről, az érzéseidről, amik ebben az elégedett állapotban benned vannak, írj a kapcsolataidról. A lehető legtöbb szempontot vegyél figyelembe, és minél részletesebb képet alkoss a lehető legjobb életedről.

#gyakorlat
#lélek
#boldogság
#pozitív pszichológia