Karácsonyi kérdőjelek

Az adventi időszakot várakozással töltjük?

Ó dehogy. Inkább rohangálással, tele feszültséggel. Már novemberben karácsonyi dalokkal, és ajándékozási ötletekkel bombáznak bennünket. Tehetetlenek vagyunk ezzel nyomással szemben? Mit csinálhatnánk a vásárlás helyett? Lelassulhatnánk, együtt készíthetnénk süteményeket, mézeskalács házikót, karácsonyfadíszt, és a fa alá való ajándék is lehetne a kezünk munkája. A felnőttek is kaphatnának gyerekeiktől adventi naptárt, s benne apró figyelmességeket. Jól esne az apának is egy kedves gesztus, egy melengető szó vagy ölelés. Anya sem bánná, ha kapna egy kis segítséget a házimunkában, vagy egy kedves személyes mondatot az adventi zsákjába. A lényeg az, hogy mindenki érezze már ekkor a törődést, az egymásra figyelést, az adás örömét. A baráti körök is összejöhetnek egy kis közös tevékenységre, vagy csak társas játékot játszani, együtt lenni. Egy tiszta, napfényes, téli nap alkalmas egy erdei sétára, ahol begyűjthetjük az asztali díszítés természetes kellékeit: mohát, tobozokat, makkot, fenyőágat. Tehát a lényeg a szeretteinkkel együtt töltött minőségi idő…

Miért költünk ennyi pénzt ajándékokra?

Meggyőződésem, hogy pótcselekvés az egész. Az egész évben összegyűlt hiányérzetünket leplezzük ezzel e rengeteg tárggyal, amit a fa alá teszünk. Ezt még lehet fokozni azzal, hogy rivalizálunk a rokonokkal, a szomszéddal, a barátnő családjával. Gyakran még hitelre is vásárolunk, mert senki sem akar lemaradni ebben a versenyfutásban. Hiába hallunk egyre többet arról, hogy másként is lehetne. Megpróbálhatnánk az otthon is elkészíthető lekvárt, sütit, likőrt, fűszerkeveréket, sálat, sapkát, bábot adni szeretteinknek. Akkor talán mindenki érezné a törődést, az odafigyelést.

Miért lett ennyire fontos ez az ünnep?

Talán annyira nagy a rohanás, a mindennapok monotóniája, a fáradt szürkeség, hogy mindenki kiéhezett a csillogó, különleges 3 napra. Annyira akarjuk, hogy minden ragyogjon, hogy minden illatos, és finom legyen… Ebben a nagy akarásban elveszik a lényeg, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Mostanában a helyzetet nehezíti még, a szétszakadt családok helyzete. Akik külföldön élnek és dolgoznak, még inkább vágynak ezekre a nyugodt, békés napokra. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy ne okozzunk csalódást szeretteinknek, ne legyen az ünnep a nagy csalódások ideje és feszültségek forrása.

Tudunk felszabadultan ünnepelni?

Aki lazábban fogja fel az élet dolgait, ekkor sem feszült. Mások ennél kisebb eseményektől is kiborulnak. Mivel az ünnep előkészületei leginkább a nőket terheli, ezért mi nők érezzük igazán a nyomást, a megfelelési kényszert. Jó lenne, ha sikerülne a család összes tagját bevonni a készülődésbe, így a felelősség is megoszlana, mindenki átérezné az örömet és az együttes munka értelmét… Talán akkor az anyák, nagyik nem holt fáradtan állnának a karácsonyfa alá a Szentestén. Felszabadultan ünnepelni csak biztonságban, a munkákat megosztva, egymásra figyelve lehet.

Mit szeretnénk igazán csinálni ezeken a napokon?

Együtt lenni, csak úgy… Lustálkodni az ágyban, hancúrozni a gyerekekkel. Mértékkel enni, inni abból, amit mindenki szeret, és csak ilyenkor készítjük el. Kivonulni egy jó sétára a gyerekekkel és a kutyával egy havas erdei túrára. Azt adni, és kapni ajándékba, amit szeretünk csinálni, és amit örömmel adnak. Játszani az új játékokkal, újra gyereknek lenni akkor is, ha már nagyszülő vagy és nevetni, nevetni….Éjjel bekuckózva romantikus karácsonyi filmeken meghatódni, vagy egy csodás új könyvben elmerülni. És átölelni, megsimogatni azokat akiket szeretünk, hogy ők is érezzék mit is ünnepelünk.

B.É.